Képzeld el, hogy a ’90-es években a Super Nintendo konzoloddal játékokat tudtál volna letölteni műholdon keresztül, mindehhez csak egy parabolaantenna volt szükséges. Egy különleges periféria, a Satellaview tette ezt lehetővé Japánban, miközben nyugaton szinte senki sem hallott róla.
A Nintendo és az ST Giga műholdas rádióadó összefogása egy teljesen egyedi, időzített letöltési szolgáltatást hozott létre, amely során meghatározott órákban sugározták a játékokat – akárcsak egy műholdas ‘játéktévé’. Néhány cím különleges élményt nyújtott élő narrációval vagy zenével, amit kizárólag a közvetítések ideje alatt lehetett megtapasztalni. Felmerül a kérdés: hogyan élhették meg a játékosok ezt az újfajta ‘rádiójáték’ világot, amikor a legtöbben ekkor még a wifi-t sem ismerték?
A periféria bemutatása során előkerülnek eredeti tartozékai, a csomagolás részletei és az összeszerelés pontos menete, amit ritkán látni testközelből. Néhány különlegesen ritka játék is előkerül – akad köztük horgásszimulátor éppúgy, mint saját grafikus novellát alkotó program vagy a klasszikus F-Zero, Arkanoid és Lemmings átdolgozott változata.
A hardver belsejének alapos feltárása is érdekes technikai kérdéseket vet fel: vajon miért volt ilyen fejlett a koncepció technológiája, és mi okozta végül az érdektelenséget vagy a kudarcot? Milyen társadalmi és műszaki hatásai lehettek volna, ha szélesebb körben elterjed?
