Képzeljünk el egy feszült világot a hidegháború idején, amikor az Egyesült Államok és Kanada fölött elterülő radarrendszerek őrizték az eget, és katonák figyelték az ismeretlen repülőgépeket. Óriási szükség volt arra, hogy gyorsan felismerjék a veszélyeket, és hatékonyan reagáljanak rájuk; a megoldás keresése vezetett a digitális korszak egyik legrégebbi és legmeghatározóbb számítógépének létrejöttéhez.
A SAGE rendszer születése során olyan újdonságok jelentek meg, mint a magmemória, multiprogramozás, radaroktól érkező digitális adatátvitel, valamint a redundáns, hibabiztos működés lehetősége. Az MIT, a haditengerészet és az IBM összefogásával jött létre az a komplexum, amely több száz tonnás, egész termeket betöltő számítógépeket, fénylő konzolokat és forradalmi kezelőfelületeket hozott létre.
A rendszer nemcsak a repülők azonosítását és az elfogások irányítását tette lehetővé, hanem úttörő módon integrált olyan kezelői megoldásokat is, mint a pont-és-kattintás elv korai változata a „light gun” nevű eszköz segítségével. Megjelentek az első alfanumerikus radar kijelzők és olyan eljárások, amelyeket később a repülőgépipar és polgári területek is átvettek.
A fejlesztés során fény derült a rendszer korlátaira, például az ellenséges zavarásokra vagy a bombázók rakétákra való lecserélésére, amelyek ellen már kevésbé volt hatékony. Így azonban a SAGE alapjaira épülve polgári rendszerek is születtek: a későbbi légitársasági foglalási rendszerek, például a SABRE, közvetlenül ebből az örökségből nőttek ki.
Külön érdekesség, hogy a SAGE karbantartó konzoljai popkulturális ikonokká váltak, filmek és sorozatok hátterében vagy díszleteként jelentek meg, miközben maga a rendszer nagy része a történelem homályába veszett. Az előadás során felmerül a kérdés: miként alakította ez a rendszer a digitális korszak hajnalát, milyen társadalmi és technológiai örökséget hagyott hátra, és vajon mennyit tanulhatunk még ma is belőle?
