Az ausztrál „nagy glidert” sokan repülő koalaként ismerik, pedig alig hallottak róla Ausztrálián kívül. Ez a különleges erszényes a világ legnagyobb sikló emlőse, és lenyűgözően bájos külseje mögött elképesztő evolúciós történet rejlik. Az állat mesésen dús bundája, óriási fülei és csillogó szemei nem csupán aranyosak, hanem fontos szerepet játszanak abban is, hogy az állat képes legyen akár száz méteren keresztül fákk között siklani.
Háromféle nagy glider létezik: déli, északi és központi, amelyek mind alkalmazkodtak az ausztrál éghajlati és erdőviszonyokhoz. Míg déli rokonaik zömökebbek és sötétebb bundájúak, az északi nagy glider legendás krémszínű hasáról és Mickey egérhez hasonlító füleiről ismert. Ezek az állatok kizárólag Ausztráliában élnek, méretükkel pedig igazi rekorderek – nagyobbak például, mint egy átlagos mókus.
Minden mozdulatukat a túlélés vezérli: siklómembránjuk segítségével energiatakarékosan közlekednek a fák között, hiszen fő táplálékuk, az eukaliptuszlevél rendkívül kevés tápanyagot tartalmaz. A földön ügyetlenek, ezért igyekeznek ott minél kevesebb időt tölteni – ott ragadozók leshetnek rájuk, például dingók, rókák, vagy a hatalmas bagoly.
Érdekes kérdéseket vet fel, hogyan maradhat fenn egy ennyire különleges állat ilyen megváltozott környezetben. Vajon elég, ha mesterséges odúkat helyeznek ki számukra? Megmenthető-e a nagy glider, ha veszélybe kerülnek százéves odvas fák? Az epizód abba is bepillantást enged, milyen módszerekkel segítik a kutatók és önkéntesek az állat fennmaradását, és miben különböznek egymástól a nagy gliderek személyiségei, életmódjuk és kommunikációjuk.
