Hans Georg Stehlin svájci paleontológus a 20. század elején a fosszíliák között kutatva jelentős felfedezést tett: egy pontot talált a fosszilis feljegyzésekben, ahol az európai emlősök túlnyomó része hirtelen eltűnik, és helyüket új, ázsiai eredetű fajok veszik át. Ez a fordulópont egy eddig szinte ismeretlen, óriási kihalási eseményre utal, amely alapjaiban alakította át bolygónk élővilágát.
Az esemény, amelynek következtében Antarktisz vastag jégréteget kapott, egy klímaváltozási fordulóhoz kapcsolódik: a Föld egy üvegházi állapotból jégházi körülmények közé jutott. Nemcsak az időjárás változott, hanem a tengeri és szárazföldi élővilágban is hatalmas átalakulások mentek végbe. Noha a kihalási esemény kapcsán sokáig az volt az elfogadott nézet, hogy azt csupán ázsiai fajok inváziója okozta, későbbi kutatások rámutattak klímaváltozási tényezők szerepére is.
Különféle nyomokat találtak szerte a világon – az Antarktisz környéki tengeri üledékben, a mongóliai sivatagban, valamint tengerfenéki mintákból –, amelyek mind ugyanarra a következtetésre vezettek: a bolygó történetének egyik legdrámaibb lehűlését és ezzel összefüggő kihalási hullámot élte át. A kutatók azt is felfedezték: a sorsdöntő folyamatokat egy kontinens, India különleges mozgása indíthatta el.
Történelmi jelentőségű, hogy az egykori Eocén–Oligocén határon hirtelen, globális szintű fajpusztulás ment végbe, amely nemcsak Európát vagy Ázsiát érintette: különböző régiókban más-más ütemben, de szinte mindenhol sok kollektív kihalás zajlott le. Olyan kérdések fogalmazódnak meg, mint: miért csak bizonyos területeken volt drasztikus a fajvesztés? Hogyan kapcsolódik mindehhez India kontinensvándorlása és a Föld klímájának alakulása?
A videó számos rejtélyes összefüggést vet fel a Föld múltjából; szóba kerül az Antarktisz eljegesedésének oka, kontinensek vándorlása, klímaváltozási ciklusok, és őseink túlélésének esélyei is. A természettudományok számos ágának – paleontológia, kémia, földtudomány – eredményei fonódnak össze ebben a globális történetben.
