A világvége, az apokalipszis és a különböző kultúrák végítélet-történeteinek vizsgálata izgalmas kérdéseket vet fel, különösen, ha a skandináv mitológia leghíresebb eseményéről, a Ragnarökről van szó. Ezen a ponton felmerül: mi történik valójában az ősi mítosz szerint, és hogyan lehet túlélni a világ pusztulását?
A narráció bemutatja a viking isteneket és azok kapcsolatát az emberek mindennapjaival, valamint azokat a régi történeteket, amelyek átsegítették a skandináv népeket a hosszú, sötét teleken. Rávilágít arra, mennyire szoros kötelékben éltek az emberek a természettel, és hogyan maradtak fenn ezek a mítoszok az írott formákban és a népi emlékezetben.
A történet Balder halálával veszi kezdetét, amely egy tragikus láncreakciót indít el, és olyan természeti katasztrófák sorát hívja életre, mint a három évig tartó, pusztító „fimbulvinter”. Az elbeszélés itt finoman összeveti a legendát a történelmi feljegyzésekkel, rámutatva: lehet, hogy valós éghajlati anomáliák ihlették a mítoszt.
A skandináv istenek drámai sorsa, a szörnyek elszabadulása, Loki szerepe és a rend-káosz örök konfliktusa mind újabb kérdéseket vetnek fel: mi az ára a fejlődésnek? Lehet-e új világot teremteni a régi rendek pusztulása nélkül? Az ősi történetek mellett a narrátor rámutat mai párhuzamokra is, például a klímaváltozásra vagy a világvége-túlélés modern lehetőségeire.
Az apokaliptikus események láncolata során az emberi túlélés és a remény kérdései is fontos szerepet kapnak: vajon ki és hogyan élheti túl a Ragnarököt? Milyen tanulságokat hordoznak ezek a mesék ma, és hogyan jelennek meg a modern világban, például a norvég magtár-projekteken keresztül?
