Az elbeszélő gyermekkori vágyakozásairól mesél, amikor a PlayStation Portable (PSP) minden vágyálma volt. Felidézi, mennyire egyedinek és innovatívnak számított a készülék a maga idejében—különösen a konkurens kézikonzolok, például a Game Boy Advance és a Nintendo DS mellett. A PSP megjelenésének korszakát a hordozható eszközök és a multimédiás lehetőségek felfutása jellemezte, ami lenyűgözte a fiatalokat.
Az eszköz hardveres képességei és marketingje – mint például a ‘PlayStation 2 a zsebedben’ szlogen – új minőséget ígért az útközbeni játékélményben. Komoly kérdések merülnek fel azonban: vajon tényleg képes volt otthoni konzolminőséget nyújtani? Mennyire korlátozták a technikai megkötések és a kezelőszervek az élményt?
Sokan emlékeznek vissza a PSP-re mint impozáns multimédiás központra: film- és zenelejátszás, képek, PS2-es minőségű játékok – mindez hordozható formában. Ugyanakkor reflektál a kényelem problémáira és a hordozhatóság ellentmondásaira is, például hogy a lemezes UMD-filmek vagy a vezető játékok mennyire jelentettek előnyt vagy hátrányt az eszköznek.
Érdekes felvetések hangzanak el arról, hogy miért nem lett a PSP olyan tartós siker, mint a Nintendo DS. Bemutat számos konkrét példát: Grand Theft Auto Liberty City Stories, Lego Star Wars II vagy épp a God of War: Chains of Olympus. Vizsgálja, hogy ezek a játékok mennyiben maradtak el a teljes asztali élménytől, vagy éppen miben hoztak újat kizárólag kézikonzolon.
A videó kitér arra is, hogy mennyire változatos játékportok, exkluzív címek és furcsa, csak PSP-re elérhető változatok alkották a kínálatot. Végül a szerző nosztalgikusan és kíváncsisággal tekint vissza a PSP korszakára, felvetve, hogy a készülék mai szemmel nézve is izgalmas gyűjtői darab és nosztalgikus élmény forrása lehet.
