A politikai témák sokakban keltik az „ick”, vagyis az ellenérzés, elutasítás érzését, amit kutatások is megerősítenek, amikor az emberek többsége negatív szavakkal írja le, mit gondol a politikáról. Felmerül a kérdés: miért viszonyulunk ilyen elidegenedetten ehhez a világhoz, és milyen következményei vannak annak, ha végül hátat is fordítunk a közéletnek?
Katie Paris személyes élményeken keresztül mutatja be, miként változott saját hozzáállása, amikor azt tapasztalta, hogy a politika helyben, közösségi alapon valami egészen mást jelenthet. Az amerikai elnökválasztásokat követő években számos, saját maguk által szerveződő női csoport kezdett aktívvá válni, és az együttműködésük révén szoros barátságok is szövődtek.
A hagyományos politikai kampánygépezetek helyett ezek a szerveződések a hétköznapi kapcsolatok hálójára építenek: barátokat, szomszédokat, ismerősöket hívnak meg valódi beszélgetésekre, ahol nyíltan meg lehet osztani a véleményeket, tapasztalatokat. Felvetődik a kérdés, vajon ezek az emberi kapcsolatok mennyiben hatékonyabbak a szimpla, profitorientált kampányüzeneteknél.
A videó hangsúlyozza, mennyire fontos, hogy a kezdeményezések alulról jöjjenek, és ne csak a „megfelelő üzenetet” tükrözzék, hanem lehetőséget teremtsenek valódi közösségi élményre és új barátságokra. Hogyan változtathatja ez meg a részvételt, a közélethez való viszonyunkat, vagy akár a választások eredményét? A személyes kapcsolatok ereje új távlatokat nyithat mindannyiunk számára.
