Amikor pingvinekre gondolunk, gyakran a jeges, antarktiszi tájakon bóklászó, fekete-fehér madarak képe jelenik meg előttünk. Ez a kép azonban messze nem fedi teljesen a valóságot: a tudomány legújabb eredményei szerint a pingvinek eredetileg nem a legzordabb, sarki körülményekből származnak.
A videó bemutatja, hogyan változott a pingvinek eredetével és elterjedésével kapcsolatos tudományos szemlélet a genetikai kutatásoknak köszönhetően. Bemutatásra kerülnek azok a vizsgálatok, amelyek során 18 különböző faj egyedeinek genomját elemezték, és ez a módszer jelentős új információkkal szolgált a pingvinek családfájáról és fejlődéséről.
A fókuszban az a felfedezés áll, hogy a legkorábbi pingvinek Ausztráliához és Új-Zélandhoz köthetők, ráadásul jóval melegebb éghajlati körülmények között éltek, mint napjaink fagyos Antarktiszán. Szó esik arról is, hogyan fejlesztették ki a különböző alkalmazkodási képességeiket, például a hidegtűrést vagy a mélymerülést, miközben az óceáni áramlatok segítették elterjedésüket a déli félteke különböző tájain.
Felmerül az a kérdés is, hogy a köztudatban élő pingvinkép (az elegáns, hideget szerető, ügyefogyott járású madaraké) mennyire fedi a valóságot, illetve milyen mítoszokat alakított ki a popkultúra ezekről a különleges állatokról. Vajon hányféle életmódhoz és éghajlathoz alkalmazkodtak a pingvinek világszerte, és hogyan változott mindez az évezredek során?
