A Hold kolonizációjának egyik legnagyobb kihívása az energiaellátás megoldása, hiszen a megszokott földi alternatívák – mint a szél- vagy napenergia – a Hold speciális körülményei miatt korlátozottan vagy egyáltalán nem használhatók. A déli pólus mély krátereiben, ahová a napfény szinte soha nem jut el, különösen nehéz fenntartható módon energiát termelni, pedig ezek a területek stratégiai jelentőségű vízjégrétegeket rejtenek, amelyek elengedhetetlenek egy jövőbeli bázis számára.
A moondust – vagyis a Hold finom, éles, elektromosan töltött pora – jelentős akadály a bázisok építésénél és a karbantartási munkálatoknál. Emellett a légkör és mágneses védőpajzs hiánya miatt az itt elhelyezett nukleáris reaktorokat közvetlenül fenyegetik meteoritbecsapódások, napkitörések és kozmikus sugárzás is.
A világűrből könnyebb az űrturizmus és a Naprendszeren túli utak indítása is, mivel a Hold alacsony gravitációja komoly előnyt jelent. Ezért nemcsak az Egyesült Államok és Kína, hanem más országok (például India és Japán) is robotizált küldetéseket indítanak a vízjég és értékes ásványok feltérképezésére.
A következő években százmilliárd dolláros holdgazdaság körvonalazódhat, amelynek motorja az energetikai innováció lehet. Ugyanakkor számos konkrét technikai és logisztikai probléma nehezíti a nukleáris erőművek telepítését, üzemeltetését és az emberi jelenlét megteremtését a Holdon.
