Az éghajlatmodellezésben régóta elfogadott nézet, hogy a légkörbe juttatott szén-dioxid hatására a növények gyorsabban nőnek, így több CO2-t nyel el bolygónk. Mindeddig ezt a CO2-trágyázási hatást beépítették a klímamodellek előrejelzéseibe, biztosítva, hogy a földi ökoszisztémák továbbra is jelentős széndioxid-elnyelők maradnak.
Egy új, átfogó tanulmány azonban éppen ezt az elképzelést kérdőjelezi meg. Az írás szerint a klímamodellek alapvetően túlbecsülték a növények növekedési potenciálját az emelkedő CO2-szint mellett, mert hibásan számoltak a nitrogénkörforgás szerepével és elérhetőségével a természetes és mezőgazdasági rendszerekben.
Kiderült, hogy a modellek túlzott mennyiségű nitrogént juttattak a természetes ökoszisztémáknak, miközben alábecsülték a mezőgazdasági rendszerek szerepét. Ennek eredményeként a klímamodellek a földi széndioxid-elnyelési kapacitást a valóságnál erősebbnek tüntették fel. A tanulmány részletezi, hogyan oszlik meg a biológiai nitrogénfixáció, és milyen földrajzi eltérések adódnak a valós és a modellezett helyzet között.
A felvetett problémák túlmutatnak a CO2-felvételen: az eltérések befolyásolják a klímamodellek pontosságát a nitrogénszármazékos szennyezések, például a dinitrogén-oxid kibocsátások előrejelzésében is. A dolgozat újraértelmezi a nitrogén rendelkezésre állásának szerepét, és kérdéseket vet fel a jövő modellezési gyakorlatával kapcsolatban.
Fontos kérdés tehát, hogy a természetes ökoszisztémák valójában milyen mértékben tudnak alkalmazkodni a növekvő CO2-szintekhez, illetve hogy az emberi tevékenységek mennyiben alakítják ezt a széndioxidciklust és a teljes klímarendszert. Felmerül az is, hogy milyen módszerekkel lehet javítani a klímamodellek pontosságát és előrejelző képességét.
