Az anyag középpontjában a nitrogén és annak életünkre gyakorolt meghatározó hatása áll. A történet azzal indul, hogy néhányan azt remélik, a folyékony nitrogén lehet a kulcs az örök élethez: a kriogenika hívei abban bíznak, hogy testük vagy agyuk fagyasztott állapotban megőrizhető a jövő orvostudománya számára.
Számos tudományos kérdést feszeget a film: hogyan oldotta meg Fritz Haber a nitrogén hiányát az élelmiszertermelésben, milyen paradox módon segítette ezzel az emberiség túlélését, miközben lebilincselő módon megnyitotta az utat a tömegpusztítás, robbanóanyagok és vegyi fegyverek felé is. A történet rávilágít arra, hogyan lehet egyetlen elem egyszerre az élet forrása és a halál közvetítője.
Különös hangsúlyt kap a nitrogén környezeti szerepe is: a túlzott műtrágyahasználat következményei az élővizek elszennyeződése, algásodás, illetve az emberi egészségre káros nitrátszennyezés. Az ipari folyamatok és a mezőgazdaság révén a nitrogén összetett, nehezen kontrollálható körforgásba kerül, amely globális környezeti és egészségügyi kérdéseket vet fel.
Meglepő összefüggéseket is feltár a narráció: a „nevetőgáznak” nevezett kéjgáz is nitrogénszármazék, amely egyszerre okoz jókedvet és komoly környezetkárosítást az éghajlatra gyakorolt hatása révén. Végül az anyag elgondolkodtató párhuzamot teremt: ha idegen bolygókon is megjelenne nitrogénszennyezés, az akár intelligens élet jelenlétére utalhatna.
A nézők maradandó kérdésekkel szembesülnek: lehet-e a nitrogén valóban „halhatatlanná” tenni valakit? Miként lehet felelősen bánni ezzel a kettős természetű elemmel élet, halál és a környezeti egyensúly között?
