Napjaink videojátékos világában egyre gyakrabban találkozunk azzal a jelenséggel, amikor nagy sikerű, grafikai szempontból igényes játékokat nem natív módon, hanem felhőalapú (cloud) verzióban igyekeznek eljuttatni a Nintendo Switch konzolra. Ez a folyamat főként 2018-tól gyorsult fel, amikor sokan reménykedtek például a Resident Evil 7 teljes Switch-es portjában, de végül csak Japánban jelent meg, felhőn keresztül játszható formában. De mit is jelent ez pontosan, és milyen hatása volt a játékélményre?
A felhőalapú játékoknál a szoftverek valójában nem a Nintendo Switch konzolon futnak, hanem egy távoli szerveren, az eszköz csupán a vezérlési jeleket és a képi-hanganyagot kapja streaming formájában. Ez persze jóval kevesebb fejlesztést igényel a kiadóktól, viszont csak stabil, gyors internetkapcsolattal érhető el az élmény, és már egy kis késleltetés is rontja a játékélményt, főleg akciódús játékok esetén.
Az évek során több nagy név – például a Hitman 3, Control Ultimate Edition, Kingdom Hearts, Guardians of the Galaxy – is ilyen módon jelent meg a Switch platformon. Sokan felvetik a kérdést: valóban hozzáad-e ez valamit a Switch élményéhez, vagy inkább elvesz belőle? Portok helyett csak gyors és költséghatékony átiratok születtek, amelyek gyakran régióspecifikusak voltak, és olyan kompromisszumokat jelentettek, mint a folyamatos internetfüggőség és bizonytalan minőség.
Felmerül az is, hogy a felhőverziók megjelenése mennyire őszintén kommunikálja azt, hogy ezek a játékok valóban elérhetőek-e Nintendo Switch-en, vagy inkább csak a platform teljesítőképességét akarják marketing szinten bővíteni? Számos kérdés merül fel a jövőjükkel, életképességükkel és azzal kapcsolatban, hogy miért jelentek meg bizonyos címek csak ilyen formában, míg más játékokat sikerült natívan is áthozni a Switch-re.
