Ebben az elemző anyagban a Nintendo legújabb döntéseit vizsgálják meg a Switch 2 játékkonzollal kapcsolatban. Az alkotók kiemelik, hogy az új dokkoló, annak ellenére, hogy USB-C típusú csatlakozót használ, kizárólag a Nintendo saját kiegészítőivel működik zökkenőmentesen. Tesztek során kiderül, hogy más gyártók dokkolói vagy donglei nem képesek teljes funkcionalitással együttműködni az eszközzel, annak ellenére, hogy a szabvány ezt lehetővé tenné.
A műsorban érdekes technikai részleteket tárnak fel, például, hogy a Switch 2 specifikus, nem nyilvános protokollokat alkalmaz az adat- és energiaátvitel során. Ezzel a megoldással gyakorlatilag kizárják a harmadik féltől származó kiegészítőket, ami felveti a kérdést, vajon jogos-e az ilyen mértékű eszközzárlat egy piaci éllovastól, aki meghatározó lehet más tech cégek gyakorlatára is.
Az összehasonlításban szó esik más iparági szereplők, köztük az Apple hozzáállásáról is, és felvetik, hogy mennyire veszélyes lehet ez a tendencia a fogyasztók számára. Kitérnek arra is, hogy a szabványosítás milyen előnnyel járna, illetve hogy a jelenlegi piaci helyzetben a vásárlók milyen nehézségekkel szembesülnek, különösen, ha több dokkolót vagy tartozékot szeretnének beszerezni.
Mindez felveti a nagyobb kérdést: a technológiai univerzalitás és a vállalati profitérdekek ütközése mennyire befolyásolja a felhasználói élményt és a fogyasztói döntéseket. Vajon a Nintendo példája inspirációt adhat más tech cégeknek, hogy hasonló, kevésbé felhasználóbarát lépéseket tegyenek?
