Németországban a kitoloncolási rendszer működése számos szervezeti, jogi és emberi kihívással szembesül. A dokumentumfilm betekintést enged a központi idegenrendészeti hivatal mindennapjaiba, ahol a munkatársak a kitoloncolásra váró személyek ügyeit intézik. Megismerhetjük, hogy gyakran az együttműködés hiánya, a különböző szabályozások és a forrásországok ellenállása miatt nehéz ezeket az intézkedéseket végrehajtani.
Az ügyek hátterében rendszeresen bukkannak fel olyan súlyos bűncselekményeket elkövető külföldiek, akiket jogilag köteleznek országuk elhagyására. A dokumentumfilm kiemeli, hogy az önkéntes távozás ösztönzése gyakran egyszerűbb és olcsóbb lenne, de ehhez meggyőzés és személyre szabott odafigyelés szükséges.
A visszatérés logisztikája is gyakran nehézségekbe ütközik: hiányoznak a szükséges úti okmányok, vagy az adott ország nem fogadja be saját állampolgárait. Olyan példákat is bemutatnak, ahol a dokumentumok hiánya, a hatóságok közötti elégtelen kommunikáció vagy a családi helyzet bonyolítja a folyamatokat.
Felmerül a kérdés: hol húzódnak a határok a humanitárius szempontok és a jogi kényszerintézkedések között? Közben rávilágítanak, milyen extrém költséget és szervezési terhet ró mindez a német államra – miközben a kitoloncolás sikeressége továbbra is számos bizonytalanságtól függ.
