A mai napig csodálattal nézzük az éjszakai égboltot, de kevesen gondolnak bele, milyen kaotikus és erőszakos események vezettek a Naprendszer létrejöttéhez. Az első teleszkópok felfedezése óta új felismerések születtek arról, honnan származnak a bolygók és maga a Nap.
Az elméletek fejlődése során a tudósok, köztük Kant, már több száz éve megsejtették, hogy a bolygók születése szorosan kapcsolódik hatalmas, poros gázfelhők összeomlásához. Ezekből az intersztelláris ködökből születnek a csillagok, és körülöttük az égitestek. A modern eszközök, mint a Spitzer űrteleszkóp, új ablakot nyitottak ezeknek a folyamatoknak a vizsgálatára.
A Naprendszer anyagának eredetét kutatva szupernóva-robbanások lenyomatát fedezték fel a meteoritokban, amelyek létfontosságú nehéz elemekkel látták el a Naprendszert. Ilyen erőszakos események nyomait keresik a tudósok aszteroidák, üstökösök, sőt a Holdról származó kőzetminták tanulmányozásával is.
Különös nehézséget jelentett a bolygók eltérő szerkezete és helyzete: miért lettek egyesek gázóriások, mások sziklás testek, és hogyan keletkeztek ezek a furcsa eltérések? Az ún. ‘fagyvonal’, az anyagok kondenzációs hőmérsékletének határa választja szét a gáz- és jégóriásokat a belső sziklás bolygóktól.
A Naprendszer kialakulásának kutatásában több rejtély is fennáll, például egyes bolygók valószínűtlen pályái, a Hold keletkezésének különös elmélete, vagy a Hold felszínén tapasztalt, egyszerre lezajló kráteresedés. Ezek a kérdések mind újabb elméleteket szülnek, tovább feszegetve azt, mit tudunk saját kozmikus eredetünkről.
