1945 januárjában Németország már a végső összeomlás küszöbén áll, miközben a frontokon az ellenséges szövetséges és szovjet seregek könyörtelenül szorítják vissza a Wehrmacht maradékát. A lakosság sorsát és a katonák gondolatait soha korábban nem hallott naplók és levelek elevenítik fel, bepillantást engedve a háború utolsó, tragikus hónapjainak mindennapjaiba.
Az országra leselkedő katasztrófa árnyékában a náci propagandagépezet és a vezetés egyaránt fanatikus ellenállásra buzdít, miközben a városokat erőddé nyilvánítják, és minden hadra fogható férfit besoroznak. A társadalmat harc és rettegés uralja: milliók menekülnek nyugat felé, miközben a Vörös Hadsereg már a határokat ostromolja, a légitámadások pedig folyamatosan pusztítanak.
Közben elképesztő egyéni történetek bontakoznak ki: a civilek túlélési kísérletei, a hadsereg egyre reménytelenebb védelmi harcai, és a rendszer végső, kétségbeesett próbatételei. Soha nem látott emberi drámák keverednek az ország pusztulásának képeivel. A néző szembesülhet azzal is, miként válik a saját népe ellen kegyetlenné egy bukásra ítélt rendszer, amikor élet és halál, lojalitás és árulás már összemosódik.
A történet során felmerül, hogyan élhették túl ezt az időszakot az egyének, milyen erkölcsi és fizikai próbákon kellett átesniük, miként reagáltak a végső előretörésre, és hogyan viszonyult a tömeg a hatalomhoz, hallgatással vagy lázadással. Vajon mi tartotta életben még a fanatikus hitet, miközben már minden elveszettnek látszott, és hogyan próbáltak menekülni vagy éppen túlélni azok, akik mindent elvesztettek?
