Egyre nehezebb megtalálni a valóban jó minőségű, tartós modern lent, amely felveszi a versenyt a történelmi szintű textíliákkal. Korábban létezett egy elismert olasz lenbolt, a Mani Deata, amely magas minőségű textíliáiról volt híres, azonban mára nyomtalanul eltűnt az internetről.
Ez arra sarkallta a készítőt, hogy átfogó kutatásba kezdjen, és különböző modernebb lenvászon-forrásokat vizsgáljon, amelyek az Egyesült Királyságba is szállítanak. Összegyűjtöttek tucatnyi lenmintát, és kritikus szempontok szerint összevetették őket, például a fonal vastagsága, a szövés sűrűsége és a szálak egyenletessége alapján.
A videó közben elgondolkodtató kérdések vetődnek fel a modern textilek tartósságáról, különösen ruhadarabok – például alsóneműk vagy ingek – esetében, amelyeket sokat viselünk és mosunk. A történelmi megközelítés szerint ezeknek jelentősen nagyobb strapabírással kellett bírniuk, hiszen régen sokkal kevesebb ruhadarab állt rendelkezésre egy-egy ember számára.
A készítő részletesen kitér arra is, hogy a len minősége nemcsak anyagtípus, hanem társadalmi réteg szerint is változott – a munkaruha, illetve az arisztokrata öltözék között akár jelentős különbségek lehettek. A fonal egyenletessége, a szövés sűrűsége és a „slubok” – a vastagabb, egyenetlen szálak – szerepe mind kiemelt helyet kap az elemzésben.
Több, neves textilgyártótól származó mintát vizsgálnak, amelyek között kimagasló, de silányabb minőségű példák is akadnak. A keresés középpontjában a kérdés áll: vajon létezik-e ma is olyan modern lenvászon, amely valóban megállja a helyét egy történelmi szintű minőség mellett?
