Amerika legrégebbi bankja, a BNY, egy merész kísérletbe kezdett: több száz digitális dolgozó segíti a napi működést, akik sosem mennek szabadságra, és minden pillanatban készen állnak dolgozni. Ezek a digitális munkavállalók saját belépési adatokkal rendelkeznek, és emberi kollégáikkal csapatmunkában kommunikálnak, például e-mailben vagy chaten keresztül.
A pénzügyi tranzakciók terén ezek az új „alkalmazottak” rutinfeladatokat végeznek el, például a tranzakciók hibáinak javítását, ezzel tehermentesítve az emberi munkaerőt, akik így bonyolultabb, kreatívabb feladatokra koncentrálhatnak. Felmerül azonban a kérdés: mennyire automatizálhatók ezek a folyamatok, és hol húzódnak a határok ember és gép között?
Az egész szervezet átfogó AI-képzésen vesz részt, amelyben a dolgozók elsajátíthatják a mesterséges intelligenciában rejlő lehetőségeket. A BNY saját belső platformot fejlesztett, amely a legismertebb AI-modelleket integrálja biztonsági megfelelés mellett. A dolgozók körében felmerül a dilemma, vajon ez a digitalizáció miként befolyásolja jövőbeli munkájukat, illetve hogyan változik a feladatkörük.
Mindezek mellett a bank jelentős összegeket fordít technológiai fejlesztésekre, miközben egyre több digitalizált megoldás jelenik meg. Egy dologban azonban nincs teljes egyetértés: vajon a vállalat vagy az egész iparág pontosan mérni tudja-e a mesterséges intelligenciába fektetett források megtérülését?
Az AI „boot camp” program során a nem mérnöki dolgozók is új módszereken dolgoznak, hogy mindennapi munkájukat automatizálják. Ez felveti a kérdést, hogy a digitalizáció előretörése hogyan hat a munkahelyek jövőjére: valóban együtt dolgozhatnak emberek és gépek, vagy inkább egymás helyét veszik majd át?
