Ebben a kísérletben egy mesterséges intelligenciát (Claude Code) bíztak meg azzal a feladattal, hogy egy rendkívül rosszul kinéző kávézós weboldalt száz egymást követő alkalommal javítson folyamatosan, mindössze annyi utasítással, hogy „tedd jobbá”.
Két különböző AI-modell (Sonnet 5.5 és Opus 5.5) került összehasonlításra, közepes erőfeszítéssel járó beállítások mellett, hogy megvizsgálják, hol vannak a gépi kreativitás és innováció határai. Minden iterációban a modelleknek nagy volumenű, figyelemfelkeltő módosításokat kellett végrehajtani, a felhasználói élményt és a vizuális megjelenést szem előtt tartva, miközben minden körben kötelező volt egy új változást „szállítani”.
A folyamat során érdekes kérdések vetődnek fel a túlzott automatizálás veszélyeiről, a funkciók elszaporodásáról, valamint arról, hogy mikor válik az állandó fejlesztés kontraproduktívvá. Megjelennek olyan témák is, mint az innováció kényszeressége, a kreatív irányítás hiánya, illetve az AI saját határainak felismerése.
A videó kitér arra is, hogyan változnak az egyes modellek által generált tartalmak, hogyan nő a kód mennyisége, és milyen gyakran jelennek meg felesleges vagy hibás funkciók, amikor a gépet folyamatos újításra késztetik. Eközben kiemelkedik az a kérdés is, hogy vajon érdemes-e minden ötleten végigmenni, vagy fontosabb az átgondolt, humán irányítású fejlesztés.
