Az emberiség történetének egyik legnagyobb paradoxona, hogy miközben elképesztő technikai fejlődést értünk el, soha nem voltunk ennyire kiszolgáltatottak az információs veszélyeknek. Vajon hogyan lehetséges, hogy az óriási tudás ellenére fenyeget az ökológiai összeomlás vagy akár egy újabb világháború?
Növekvő mértékben találkozunk a mesterséges intelligencia által előállított kulturális tartalmakkal, amelyek saját, tőlünk idegen logika szerint működnek. Ezek a rendszerek már nemcsak mesterségesek, hanem egyre inkább „idegen” gondolkodásmódot tükröznek, hiszen önállóan tanulnak és hoznak döntéseket, amelyeket mi, emberek gyakran nem is értünk meg teljesen.
Az új információs technológiák, akárcsak a tömegkommunikáció a 20. században, alapjaiban alakítják át a társadalmi, gazdasági és politikai struktúrákat. Az erőviszonyok és hatalmi helyzetek folyamatosan változnak, miközben egyre kevesebb a magánélet és a pihenés lehetősége azon világban, ahol a gépek sosem alszanak.
A mesterséges intelligencia újfajta döntéshozóként jelenik meg a mindennapokban, legyen szó pénzügyi, egészségügyi vagy katonai rendszerekről. De mit jelent az, ha egyre több döntés születik algoritmusok – gyakran számunkra átláthatatlan – működése alapján?
Különösen éles kérdés: valóban igaz, hogy az információ maga az igazság? Hogyan lehet megbirkózni a digitális világban terjedő hamis és manipulált információ áradattal, és milyen intézmények védhetnek meg minket attól, hogy a társalgásainkat, választásainkat és önképünket algoritmusok irányítsák?
