Az emberiség jövőjében a mesterséges intelligencia nem csupán eszköz, hanem a világunk szerves részévé válhat – akár a környezet szellemeként vagy őrzőjeként működve. A videó izgalmas példákat mutat be arra, hogy az evolúcióból, a mítoszokból és a társadalmi pszichológiából inspirált technológiák miként formálhatják a lakóhelyünket, ökoszisztémáinkat vagy akár egész bolygókat.
Vizsgálja, hogy egy Caretaker AI, azaz gondnok mesterséges intelligencia miként képes több millió éven át megőrizni és kezelni egy erdőt – akár élőlényekhez vagy növényekhez integrált számítási kapacitással. Felmerülnek olyan elképzelések is, mint gondolkodó fák vagy biológiai kollektívák, ahol a természet és a technológia összeolvad.
Elgondolkodtató kérdések vetődnek fel: mik a különbségek a Caretaker AI és a klasszikus hely szelleme (genius loci) szerepe között? Mik lehetnek a veszélyei a teljesen monomániás mesterséges célkitűzéseknek, mint a „papírkapocs-maximalizáló paradoxonja”, illetve hogyan jelenik meg a perverz ösztönzés problémája?
Részletesen bemutat néhány izgalmas szcenáriót: az önfenntartó űrbeli élőhelyektől az organikus-mesterséges erdőkig, gépi gondnokoktól az emberi tudatokkal összefonódott ökoszisztéma-szellemekig. A megoldások spektruma a mitológiák szimbolikájától a pragmatikus mérnöki ötletekig terjed.
Felveti, meddig terjedhet egy gépi vagy poszthumán gondnok kompetenciája – és vajon emberi elme képes lehet-e ezt a szerepet stabilan, „ép ésszel” betölteni. Meddig lehet vagy szabad egy intelligens rendszert a természet vagy egy civilizáció gondozójává kijelölni – és hol húzódnak a morális, filozófiai és technológiai határok?
