Az elmúlt évtizedekben hatalmas lendületet kapott a fosszilis energiahordozók kiváltására irányuló törekvés, főként a szél- és napenergia területén. Ennek költsége azonban már most több mint 10 billió dollárra rúg, miközben gazdaságilag és politikailag komoly kihívásokhoz vezetett, főleg az európai országokban.
Felmerül a kérdés, hogy a drága és nagymértékben támogatott „zöld” technológiák valóban hozzájárultak-e a fosszilis energiahordozók visszaszorításához, hiszen az olaj iránti globális kereslet érdemben nem csökkent. Vélemények szerint a valódi energiafüggetlenség és a fenntarthatóság elmaradt a várakozásoktól.
A megújulók jelenlegi problémáin túl, egy újabb, kevésbé ismert környezeti fenyegetés is felmerül: mi történik az öregedő és elhasználódott szél- és naperőművek leszerelésekor? A turbinák méretes, nehezen újrahasznosítható anyagai, valamint az építmények környezetre gyakorolt hosszú távú hatásai egyre több kérdést vetnek fel a szakértők és döntéshozók körében.
Sokan azt is vizsgálják, hogyan állnak az egyes országok és államok a megújuló létesítmények leszereléséhez kapcsolódó szabályozásokkal, és hogy a jelenlegi törvényi keretek elégségesek-e a környezeti károk megelőzésére. A témával kapcsolatban komoly aggályok jelentkeznek az eltérő dekomissziós szabályok és a várható költségek kapcsán.
