Az elmúlt hónapokban a kriptovilág figyelmét főként az árfolyam-ingadozások és mémérmék kötötték le, miközben egy pénzügyi óriáscég csendben átvette az irányítást a web3 infrastruktúrája felett. A Mastercard több mint 85 különböző kriptós partnerrel kötött együttműködést, és ezek a partnerségek a blokkláncok alaprétegétől kezdve a tőzsdéken és stabilcoin kibocsátókon át egészen a letéti szolgáltatókig minden szintet érintenek.
Sokaknak úgy tűnhet, hogy ez a kriptovaluták globális elterjedésének nagy előrelépése, ám a szerződések apró betűs részeiben szigorúan zárt, engedélyhez kötött, központi ellenőrzéssel rendelkező hálózatok képe rajzolódik ki. A Mastercard új, privát blokklánc-architektúrájával — a Multi-Token Network-kel — kiiktatja a kriptók eredeti decentralizált elveit, helyette egy központosított bizalmi rendszert vezet be, amihez a legnagyobb bankok is csatlakoznak.
A megfelelőségi és megfigyelési szempontok jelentős szerepet kapnak; olyan partnerek vesznek részt a rendszerben, mint a Chainanalysis, az Elliptic vagy a Mastercard tulajdonában lévő Cipher Trace, amelyek előre szűrik az ügyleteket, blokkolhatják a tranzakciókat, és kizárást alkalmazhatnak a teljes partnerhálózatra kiterjedően. Szabályozói oldalról is új törvények születtek, amelyek kötelezővé teszik a felhasználók azonosítását és biztosítják, hogy a tranzakciók bármikor befagyaszthatók vagy megsemmisíthetők legyenek hatósági utasításra.
Felmerül a kérdés: a globális kriptós infrastruktúra ilyen mértékű centralizálása hozzájárulhat-e a tömeges adoptációhoz, vagy teljesen szembemegy a kriptók eredeti szellemiségével? Mindeközben technológiai ellenállás is kialakul, például zero-knowledge proof protokollok vagy decentralizált szolgáltatások fejlesztésével, de nem világos, hogy ezek a megoldások képesek lesznek-e fennmaradni a hagyományos pénzügyi szereplők erősödő kontrollja mellett.
