Az 1990-es évek közepének egyik legfeltűnőbb vizuális jelensége volt a single image stereogram, ismertebb nevén az autostereogram, amelyeket leggyakrabban Magic Eye néven forgalmaztak.
Ezek a különleges képek bárhol felbukkantak: könyvesboltokban, bevásárlóközpontok pultjain, naptárakon, pólókon, sőt, még képregényekben, magazinokban és híres tévésorozatokban is megjelentek. Felmerül a kérdés, miért lettek ekkora szenzációk, és hogyan osztották meg a közönséget azok között, akik látták a rejtett 3D-s ábrát, és akik nem.
A videó izgalmas történeti utazást kínál a technika születéséhez: a kezdetektől, amikor a Bell Labs kutatói felfedezték a random dot stereogramokat, egészen addig, amikor a technológia népszerűvé vált egy amerikai hirdetési kampánynak és a japán Tenyo Toy cégnek köszönhetően. Külön kitér azokra az úttörő számítógépes programokra, amelyek lehetővé tették a képek létrehozását, és rámutat arra is, milyen titkos, szinte mágikus eljárások voltak ezek mögött.
Emellett szó esik a Stare-E-O Workshop szoftverről is, amely kézzelfogható betekintést nyújt abba, hogyan lehetett akkoriban saját autostereogramot készíteni otthoni számítógépen. Felvetődik, hogy mennyire különbözött ez a szoftver a „profi” Magic Eye képek elkészítésétől, illetve milyen technikai és művészeti kihívások merültek fel a 3D élmény megalkotásakor.
