1994-ben az Apple különleges döntést hozott: licencet kínált fel más cégeknek Macintosh klónok gyártására. Ez a stratégia válasz volt arra, hogy a Windows már szinte uralta a piacot, miközben az Apple részesedése meredeken csökkent. Egy váratlan főszereplő, a Power Computing kis startup vállalkozásként szerzett először ilyen licencet, és elképesztő tempóban vált milliárdos forgalmú céggé.
Steve Kahng, a ‘Mac Clone King’, különleges háttérrel és tapasztalattal érkezett erre a pozícióra. Sikeréhez hozzájárult többek között az is, hogy korábban már sikeres PC-klónokat is fejlesztett. A Power Computing gyors növekedésének hátterében az állt, hogy az Apple saját gépeinél olcsóbban és hatékonyabban kínált Mac-kompatibilis számítógépeket, miközben más hardvergyártók – például a UMAX – is piacra léptek klónjaikkal.
A licencprogram azonban rövid távon is komoly kérdéseket vetett fel: vajon a klónok tényleg bővítik az Apple ökoszisztémáját, vagy éppen belső konkurenciát generálnak, és elvonják a profitot? Ráadásul az Apple stratégiája is folyamatosan változott, ahogy a cég vezetői és a piaci helyzet módosult. Az ismerős riválisok, nagyüzemi PC-beszállítók (mint a Dell vagy a Compaq) és a Macintosh klónok piaca közötti versengés kimenetele sokáig bizonytalan maradt.
Az idő múlásával azonban új kihívások is megjelentek: a klónok árversenye, az Apple-lel folytatott feszült tárgyalások, valamint Steve Jobs visszatérése mind meghatározták a cégek sorsát. Eredményük és végkifejletük azonban addig is rengeteg izgalmas kérdést vetett fel a licencelés, a piaci terjeszkedés és a technológiai innováció összefüggéseiben.
