A luxusóra-piac komoly átalakuláson megy keresztül: csökkennek az eladások, a márkák stratégiát váltanak, és az árak is jelentősen változnak. Az elemzés több szempontból közelíti meg a jelenséget, vizsgálva, mely gyártók tudnak alkalmazkodni a visszaeséshez, és kik azok, akik látványosan szenvednek a piac sodrásában.
Az elemzés különös figyelmet fordít a Rolex piacvezető pozíciójára, és arra, hogy miként tudja növelni részesedését anélkül, hogy drasztikusan emelné az eladott órák mennyiségét. Felmerül a prémiumizáció kérdése, valamint a termelés szándékos visszafogása is, hogy a márka még magasabb szegmenst célozhasson.
Egy másik példaként az Omega mutatja be, hogy a túlságosan széles kínálat és a zavaros márkaazonosság miként járulhat hozzá a lemaradáshoz, még akkor is, ha a másodlagos piacon esetenként pozitív a tendencia.
Szó esik a nagy iparági csoportok (például Swatch, LVMH, Richemont) szerepéről, a márkákat érintő központi irányítás hátrányairól, illetve arról, hogy a legnagyobb változások gyakran nem az innovatív független szereplőknél, hanem az egykor meghatározó márkák körében történnek.
A piac értékét az arany árának emelkedése, a svájci frank erősödése és a vevői magatartás is befolyásolja. Kiemelten vizsgálják a Rolex CPO (Certified Pre-Owned) programját, amely különösen nagyot nőtt a másodpiacon, új lehetőségeket kínálva a márka iránt érdeklődő vásárlóknak.
Végül számos kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy a csökkenő volumen-értékesítés mellett hogyan képesek a vezető gyártók mégis növekvő bevételt produkálni, és hogy mindez milyen irányba tereli az órarajongók vásárlási szokásait a következő években.
