A zeneszerzés folyamata során gyakran előfordul, hogy egy egyszerű érzésből vagy váratlan ihletből születik meg egy dal. Laufey legújabb számának, a Lover Girlnek a háttértörténete éppen egy ilyen pillanatban kezdődött: egy japán hotelszobában, ahol az énekesnő magányt és honvágyat érzett. Az intenzív érzelmek dalszöveggé és zenévé formálódtak, majd hazaérve zenésztársával, Spencer Stewarttal közösen dolgozták ki az ötletet.
Sajátos hangzásvilág jellemzi ezt a felvételt, amelyben kiemelt szerepet kapnak a cselló szólamok, és maga Laufey játszik minden csellósávot. Az alkotói folyamat során fontos hangsúlyt helyeztek a ritmusok ütköztetésére: a háromnegyedes és négynegyedes lüktetés keveredése feszültséget és enyhe bizonytalanságot teremt, ami tökéletesen illik a szerzemény témájához.
Az egyedi produceri megközelítés révén számos kreatív ötlet – például a kézzel tapsolt ritmusok vagy az összetett vokálrétegezés – jelenik meg a dalban. Időnként a hangszerelés a dalszöveg képszerűségét is visszatükrözi, filmes hangulatot teremtve a hallgató számára. A stúdiómunka során folyamatosan keresik azokat az apró részleteket, amelyek kiemelik az érzelmeket és a zenei motívumokat, miközben új textúrákat és hangokat vonnak be a végső hangzásba.
Felmerül az is, hogyan tükrözi a hangszerelés az őrületet, a szerelem felfokozott érzését és a bizonytalan érzelmi állapotokat. Számos kérdés izgalmas lehet: miként lehet a ritmusok játékát felhasználni pszichológiai hatások keltésére? A zenészek hogyan találnak rá a közös kreatív hullámhosszra? És vajon mennyiben segítik a személyes érzelmek és tapasztalatok a dalok megszületését, illetve azok átadását a közönségnek?
