A történet a lila szín eredetéről és hatásáról szól, amely a világtörténelem során számos területen okozott forradalmi változásokat. Elsőként felfedezzük, hogyan vált a bíbor – más néven Tyrián-lila – a hatalom és gazdagság szimbólumává, kezdve Kleopátra legendás, mély lila vitorláival. A szín előállításának brutális és szokatlan folyamata, amely a murex csigákból származó váladékot igényelte, olyan drágává és különlegessé tette, hogy még az uralkodóknak is kiváltság volt viselni.
Később bepillantást nyerünk egy 2000 éves, vulkánkitörés által eltemetett, mesterséges intelligenciával újraolvasott tekercs titkába, amely rámutat arra, hogy a bíbor szín mennyire fontossá vált az ókori elit számára. Ugyancsak feltárulnak a bíbor előállításának alkimista részletei, például a só, az ólom és a vizelet szerepe, valamint az, hogy a színezés folyamata mennyire bűzös volt, sőt, a festők ezért a városfalakon kívül dolgoztak.
Az 1850-es években egy fiatal kémikus, William Henry Perkin kísérlete közben véletlenül feltalálta a világ első szintetikus festékanyagát, a mauvint. Perkin eredeti célja a malária elleni gyógyszer szintetizálása volt, ám ehelyett létrehozta az évszázadok óta elveszettnek hitt királyi színt, és ezzel új fejezetet nyitott a vegyipar történetében.
Felmerül a kérdés, hogyan fonódik össze a lila szín, a vegyipar, a gyógyszeripar és a haditechnika. Az iparosított festékgyártásból megszülető vállalatok — például a Bayer — a festékek előállítása során szerzett kémiai tudásukat más területeken is alkalmazták, például robbanóanyagok vagy gyógyászati készítmények előállításához. Számos orvosi áttörés, sőt, a rák kezeléséhez használt vegyületek is ebből a fejlődési láncolatból származnak.
