Ez az epizód bemutat tíz filmből készült videojátékot, amelyek hírhedtté váltak pocsék minőségükről. A műsor rámutat arra, hogyan születhettek meg ezek a címek egy korabeli iparági mentalitásban, amikor szinte bármilyen mozikban futó alkotásból videojátékot is készítettek, függetlenül annak tényleges minőségétől.
Különféle példákon keresztül vizsgálja a filmes adaptációk gyakori hibáit: irányíthatatlanul nagy karakterek, zavaros játékmenet, irreális elvárások a filmek iránti rajongók részéről, és szinte élvezhetetlen vezérlés. Megemlíti például, hogy a Beethoven, a Csupasz pisztoly és a Beverly Hills-i zsaru is kapott adaptációkat, melyek kifejezetten a gyors pénzszerzés szándékával készültek — gyakran a filmek sikerét és a televíziós reklámokat kihasználva.
Felvetődnek olyan kérdések, hogy hány játékos költötte a zsebpénzét ezekre a játékokra, és vajon ezek a csalódások mennyire befolyásolták a videojáték-franchise-okról alkotott képet. Az epizód továbbá összehasonlítja a különböző verziókat, kiemelve, hogy a kontrollerek nehézkes használata, rossz grafika és logikátlan pályatervezés hogyan járul hozzá az általános negatív élményhez.
A prezentáció során terítékre kerülnek a 80-as és 90-es évek filmes popkultúrájából ismert filmek, és megvizsgálja, hogy a játékká alakításuk során milyen problémákba ütköztek a fejlesztők és a kiadók. Néhány játék esetében szó esik arról is, hogy a főszereplők karaktermodelljei vagy zenei elemei mennyire méltatlanok az eredeti alkotáshoz. A retro játékok szerelmesei ismerős érzésekkel találkozhatnak ebben a válogatásban, miközben számos emlékezetesen rossz élménnyel szembesülnek újra.
