Az anyag a modern katonai harci repülőgépek fejlesztésének és működésének kulisszatitkaiba enged betekintést. Megmutatja, hogyan vált a légifölény minden katonai stratégia egyik alapvető céljává, és milyen technológiai ugrások tették lehetővé, hogy egyre fejlettebb gépek születhessenek.
Bemutatásra kerül az F–15 Eagle, amelyet eredetileg a szovjet fenyegetés ellensúlyozására terveztek, valamint az, hogy milyen tulajdonságai és képességei emelik ki riválisai közül. Felmerülnek az idősebb gépek öregedéséből adódó karbantartási kihívások is, illetve rávilágítanak arra, milyen szerepe van a teljes személyzetnek a gépek levegőben tartásában.
A brit Harrier fejlesztéseként jelenik meg a rövid, akár függőleges felszállás képessége, amely forradalmasította a harci repülőgépek alkalmazását. Ezt követően szó esik az F–35 Joint Strike Fighter különleges hajtóműrendszeréről, amely egyszerre biztosítja a szuperszonikus sebességet és a rövid/hosszú felszállás, valamint a függőleges le- és felszállás képességét.
Külön kiemelkedik az F–16 Fighting Falcon, amely a stabilitás helyett szándékosan instabil felépítést alkalmaz, így csak számítógépes rendszerekkel irányítható, amelyek folyamatosan korrigálják a mozgást. Kitérnek a pilóták fizikai terhelésének extrém kihívásaira, például a több G-s manőverezés élettani hatásaira is.
A stealth technológia színre lépésével megismerjük az F–117 Nighthawk láthatatlanságát, majd az FA–22 Raptor „szupercirkáló” és lopakodó képességeit. Felmerülnek azok az újítások is, amelyek a gépek kivételes manőverezőképességét és láthatatlanságát ötvözik.
Végül a nézőt Európába kalauzolja a film, bemutatva a Eurofighter Typhoon különleges pilóta-interfészeit és agilitását. Érdekes kérdéseket feszeget arról, vajon az emberi szervezet hol húzza meg a határait, illetve szükség lesz-e a jövőben egyáltalán emberi pilótára a folyamatosan fejlődő repülőgépek világában.
