A kreativitás útján járva sokan találkozunk különböző szakaszokkal: kezdeti lelkesedés, sikerek, majd időnként elbizonytalanodás vagy visszaesés. Ez az előadás játékosan párhuzamot von az évszakok és az alkotói állapotok között, bemutatva, hogyan változik a hozzáállásunk a teremtéshez az idő múlásával.
Korai gyermekkori emlékek elevenednek meg, amikor az alkotás még ösztönös, magabiztos örömöt jelent. Az elismerések fűtik a szenvedélyt, amíg nem jön valaki, aki ügyesebb nálunk, és hirtelen elbizonytalanodunk: vajon csak az első hely számít?
A történet tovább vezet, amikor a versengés helyett a valódi öröm válik az alkotás mozgatórugójává. Egy új eszköz, például egy digitális rajztábla, új lendületet ad a fejlődésnek, és rávilágít: talán a folyamat önmagában is értékes.
Az önismétlés, a komfortzóna biztonsága azonban könnyen megrekedéshez vezethet. A kérdés ilyenkor: elmerjük-e engedni a megszokott formákat egy új, ismeretlen stílus vagy út kedvéért?
A végső szakasz elcsendesedést, motivációvesztést hozhat, amikor az inspiráció nyomtalanul eltűnik. Felmerül a félelem: mit kezdünk, ha az alkotókedv egyszerűen eltűnik az életünkből? De talán ez csak a rejtett fejlődés, az új kezdet előszobája.
