Képzeljük el, hogyan zajlott a bevásárlás a középkorban! Akkoriban nem lehetett minden hozzávalót egy helyen beszerezni: a sajtért külön boltba, a lisztért másik helyre, a gyümölcsökért, zöldségekért, fűszerekért újabb üzletekbe kellett látogatni. Ráadásul bizonyos összetevők, mint a fűszerek, csak drágán beszerezhető importáruk voltak, amelyekért speciális kereskedőkhöz kellett menni.
A videó érdekes történelmi fogásokon, például egy 15. századi olasz cseresznyés–rózsás sajttortán keresztül mutatja be, mennyi nehézséggel és utánajárással járt egyetlen recept hozzávalóinak beszerzése. Felvetődik, hogy a városi és a vidéki, falusi élet mennyire különbözött ebből a szempontból: míg egyesek otthon megtermelhették az alapanyagokat, a városi lakók szinte mindent vásárolni kényszerültek.
Sor kerül a középkori piacok és céhes kereskedők leírására is. Mik voltak a piaci napok, milyen árlacsonyságot eredményezett a középkori árstabilitás, és hogyan lehetett eligazodni a helyi és vándor árusok, becsületes és csaló kereskedők között? Az eladókat gyakran szigorúan szabályozták, ám a csalás és átejtés sem volt ritka: silány áruk, „felvizezett” fűszerek, rossz minőségű kenyerek mind előfordultak.
Felmerül a kérdés is, hogy a társadalmi rétegek, például a városlakók, földművesek, szegények vagy nemesek számára mennyire volt elérhető a változatos étrend vagy akár csak a minőségi alapanyagok beszerzése. A videóban szó esik tipikus „bevásárlólistákról” is, amelyek akár egy ünnep, lakoma vagy esküvő alkalmával kerültek elő, s ezek jól mutatják, mennyi mindent kellett átgondoltan beszerezni.
Egyes anekdoták bemutatják az árusítás módszereit, a csalásokat, illetve hogy hogyan próbáltak a vevők eligazodni a piaci forgatagban. Mennyire volt nehéz elkerülni a rossz húsokat, állott kenyeret, vagy hogyan kellett felismerni a jó sajtot? Az is előkerül, mely helyszínekre, utcákra, sőt: templomokba települtek egy-egy időszakban bizonyos árusok a városokban.
