A középkori parasztok étkezési szokásai gyakran egyhangúnak tűnhettek, leginkább olcsó kenyér, sör és borsópüré formájában. Azonban bizonyos alkalmakkor, mint például az aratási munkák során, változatosabb és bőségesebb fogásokhoz is hozzájuthattak, mint a sertéshús, sajt, jó minőségű kenyér és halételek, például fokhagymás hal.
A társadalmi struktúra és a parasztok mindennapi élete jelentősen különbözött az egyes korszakokban és tájakon. Néhányan viszonylag szabadok és módosabbak lehettek, míg mások a földesurak földjeihez kötve robotoltak, miközben saját megélhetésükről is gondoskodniuk kellett. Ez a kettősség, valamint az elszenvedett adók, járadékok és kényszermunkák egyaránt formálták az életüket.
A középkorban az étkezés elsősorban főtt, gyakran bő lében elkészített ételeket jelentett, legyen szó húsról vagy halról. Az egyszerű fogások titka az volt, hogy minimális fűszerezéssel, könnyen elérhető alapanyagokból készültek; például egy 15. századi, pontyfélékből és fokhagymás-diós szósszal készült étel is említésre kerül. A főzés mellett a szószok és alapvető hozzávalóik — mint dió, fokhagyma, kenyérmorzsa — is érdekes témát szolgáltattak a videóban.
A társadalmi elégedetlenség, járványok és éhínségek komoly változásokat hoztak a középkori paraszti létben. A földosztási rendszerek, az elvárt munka mennyisége, és a nagyszabású parasztfelkelések, mint az 1381-es angliai felkelés, mind kézzelfogható lenyomatai a kor kihívásainak és a társadalmi mozgásoknak.
Felvetődik a kérdés, hogyan változott az életminőség, a munkához való hozzáállás, sőt az ételekhez kapcsolódó jutalmazás módja az évszázadok során. Elgondolkodtató, milyen párhuzamokat lehet felfedezni a mai világ és a középkor között, ha például egy extra munkanapért pizzával vagy bőséges étellel „jutalmaznak” bennünket – akár a középkori kenyér, sajt és ale helyett.
