A videó felidézi a konzoljátékok mentési módszereinek fejlődését a kezdetektől napjainkig. Egykor a játékosok csak úgy őrizhették meg előrehaladásukat, ha a konzolt folyamatosan bekapcsolva hagyták, vagy bonyolult jelsorozatokat jegyeztek fel. Később egyes játékok lehetővé tették a mentést a játékkazettán belül, ami forradalmi újításnak számított.
Az emlékkártyák korszakában jelentős különbségek mutatkoztak az egyes rendszerek között. Például a PlayStationnél alapvető eszközzé vált, míg a Nintendo 64 esetében sok játék eleve támogatta a cartridge-ben való mentést. Érdekességként számos különböző méretű és kialakítású memóriakártyát is bemutat a videó, megvizsgálva azok fizikai nagyságát, funkcióit és különlegességeit.
Külön figyelmet kap a NEC PC Engine-hez készült hatalmas Tenoo Air 2 memóriakártya, amelyet kizárólag a játékállások megőrzésére használtak. Bár egyszerű technológiát rejt a méretes burkolat, a fizikai nagyságával mégis kitűnik a többi közül. Felmerül a kérdés: szükség volt-e ekkora hardverre csupán néhány kilobájt adat tárolásához, vagy inkább a vásárlói benyomás számított?
A történet végül továbbgondolásra késztet, hogy vajon mekkora lehetett a valaha készült legnagyobb memóriakártya, és milyen technológiai és dizájnváltozatosság alakította ki a konzolos mentési rendszerek fejlődését.
