Különféle társadalmi mozgalmak történetén keresztül ismerhetjük meg a kommunikáció szabadságának és sebezhetőségének problémáját. Megjelenik az Occupy Wall Street mozgalom, ahol a kormányzati elnyomás és a kommunikációs eszközök betiltása kreatív megoldásokat szült, például a ‘human microphone’ ötletét.
A digitális forradalmak, mint az Arab Tavasz, rávilágítanak arra, hogy az internetes kommunikáció központosított, ezért sebezhető. Felmerülnek példák, mint az egyiptomi internetszünet és a Hongkongban használt decentralizált, Bluetooth-alapú FireChat alkalmazás, amelyet a demonstrálók használtak tömegesen, hogy kijátsszák a cenzúrát és a megfigyelést.
Elgondolkodtató kérdések merülnek fel a centralizált kommunikáció veszélyeiről, a szabadságjogok feltételességéről, valamint arról, hogy mindez milyen könnyen sérülhet akár demokratikus, akár autokratikus rendszerekben. Szó esik az NSA átfogó megfigyelési rendszeréről és arról, hogyan válik mindennapossá a tömeges adatgyűjtés Európában és világszerte is.
Modern példák következnek: újabb civil megmozdulások, katasztrófák (például Jamaicában a hurrikán) vagy kormányzati leállások esetében ugrásszerűen nő a decentralizált üzenetküldő, a BitChat letöltése. Kiemelten foglalkozik azzal a problémával, hogy a decentralizált kommunikációs eszközök többségéhez speciális hardver vagy szakértelem kell, ami gátolhatja a széles körű elterjedést.
Felmerül az offline, privát, központ nélküli kommunikáció igénye, sőt, egy új pénzügyi rendszer iránti kereslet is – olyan megoldásokkal, amelyek a pénz küldését is hasonlóan szabadságfókuszúvá és priváttá teszik. A Cashew és a BitChat bemutatása ezen kérdések köré épül, hangsúlyozva a digitális önrendelkezés és adatvédelem fontosságát, de megoldásokat itt még nem ismertetve.
