A kínai autógyártásban megfigyelhető, hogy a sötét, fénymentes üzemekben szinte kizárólag robotok végzik a termelést, minimális emberi jelenléttel. Ebben a környezetben a gyárak akár teljes sötétségben is működhetnének, hiszen a gépeknek nincs szükségük megvilágításra.
Az automatizálás mértékének ilyen ugrásszerű növekedése Kína stratégiáját tükrözi: a villanyautó-piac dominálását tűzték ki célul, miközben az ország ipara folyamatosan távolodik a korábban jellemző olcsó munkaerőtől. A gyártósorokon végzett kézi munkák is egyre szűkebb körre szorulnak vissza, mert az olyan feladatokat is robotok végzik, amelyekről korábban elképzelhetetlen lett volna.
A gyors automatizálás azonban új kérdéseket vet fel: a kombinált kapacitás már most jóval meghaladja a belföldi szükségleteket, miközben a világpiaci keresletet a külpolitikai feszültségek és a globális verseny korlátozza. Az amerikai és más nyugati gyártók aggódva figyelik Kína előretörését, főleg a kedvezményekkel, olcsó kölcsönökkel támogatott villanyautó-gyártás miatt, amely globális árversenyt indíthat el.
A kínai modell szemben áll a nyugati országok ipari környezetével, ahol a magasabb munkaerőköltségek, szigorúbb munkajogi szabályok és fejletlenebb töltőinfrastruktúra lassítják az átállást. A kérdés továbbra is nyitott marad: ki lesz képes értékesíteni a hatalmas mennyiségű legyártott villanyautót, és milyen hatást gyakorol ez a gazdasági és geopolitikai viszonyokra?
