Az utóbbi évtizedekben a buboréktea, vagyis boba, gyorsan kinőtte tajvani gyökereit, és hatalmas, több milliárd dolláros üzletté formálódott Kínában. A hagyományos teastandoktól egészen a hongkongi tőzsdei bevezetésekig a buboréktea-láncok alapítói rövid idő alatt lettek milliárdosok, és az egész világon terjeszkednek. Érdekes kérdés, hogyan lehet az egyes csészék mindössze pár dolláros nyereségéből gigantikus vállalkozásokat felépíteni.
A piac telített, az üzletláncoknak egymás ellen kell harcolniuk, miközben a márkák egyre újabb tengerentúli terjeszkedésekbe kezdenek. Kiemelt szerephez jut a franchise modell: a legtöbb kínai buboréktea-márka nem saját üzleteket működtet, hanem partnerei révén terjeszkedik. A franchise, a beszállítói láncok integrációja és a költségcsökkentés kiélezett versenyt eredményez, ahol az ár még a profitnál is fontosabb tényezővé válik az egyes szereplők, például a Mixue, a Guming vagy az Auntea Jenny stratégiáiban.
Közben a nemzetközi piacokon is robbanásszerű terjeszkedést láthatunk, ahol a márkák helyi ízekkel, limitált ajánlatokkal és virális közösségi média kampányokkal próbálják elnyerni a fiatalok szívét. Az új trendeket technológiai innovációk – mint a mesterséges intelligenciával vezérelt teaboltok és robotizált konyhák – vezetik, miközben a kérdés az, hogy a piaci lufi meddig tart ki, és kik maradnak talpon a szédítő növekedésben.
