A beszélgetés fiatalok és közösségi tagok élményeit dolgozza fel a Katrina hurrikán kapcsán, különös tekintettel arra, hogy miként hagyott nyomot a természeti katasztrófa a következő generációk életén. A személyes történetek és családi emlékek, például a túlélési stratégiák vagy a családi hagyományok továbbélése új megvilágításba helyezik, hogyan alakulnak ki közösségi kötődések, és hogyan épül fel a városi identitás New Orleansban az események után.
Az interjúalanyok megosztják, hogy mennyire meghatározó lett számukra a felkészültség érzése, valamint a tárgyak, emlékek, fényképek elvesztésének fájdalma – mindez hogyan formálja a generációk emlékezetét. Egyesek arról beszélnek, hogyan vált a történetmesélés a kultúra fennmaradásának egyik fő eszközévé, mások a közösségbe való beilleszkedés, valamint az identitás és az otthon fogalmának személyes újraértelmezéséről vallanak.
Érdekes kérdésként merül fel, hogyan élhetik meg a fiatalok egy olyan trauma örökségét, amit ők maguk nem tapasztaltak közvetlenül. A beszélgetés arra is rávilágít, hogy milyen társadalmi, kulturális és pszichológiai hatásai lehetnek a természeti katasztrófáknak – nemcsak az események átélőire, hanem a rájuk következő generációkra is. A közös emlékek, a „talált család” és a történetmesélés mind hozzájárulnak a kulturális identitás újragondolásához.
