Az elmúlt években a szén-dioxid-kvóta piacot számos visszaélés, csalás és felügyeleti hiányosság jellemezte, amelyeket a nagyközönség csak részben ismerhetett meg. A bizalom helyreállítása helyett azonban egy új pénzügyi terméket vezettek be – az úgynevezett parametrikus biztosítást –, amellyel a csalárd vagy kifogásolható krediteket biztosítják. Ez a megoldás nem szünteti meg a problémát, sőt, újabb bevételi forrást teremt a pénzügyi szereplőknek.
A háttérben jelentős pénzügyi és technológiai vállalatok, valamint intézményi befektetők mozgatják a szálakat. Az egész folyamatot olyan környezetvédelmi jelszavakkal fedik el, mint a fenntartható piac vagy klímamegoldás, miközben a rendszer működése valójában a korábbi hibákat, sőt visszásságokat is bebetonozza.
Innovatív technológiák, például digitális pénztárcák és digitális személyazonosítók kialakítása zajlik, amelyek mindegyike szorosan kapcsolódik a karbonpiachoz. Különféle nemzetközi magán- és állami szervezetek, mint a Világbank vagy a Green Plus program, többek között Latin-Amerikában próbálnak önkormányzatokat szerződésbe vonni, hogy helyi természeti erőforrásokat karbonhitel-alapú pénzügyi termékekké alakítsanak.
Ezek a programok sokszor titkolják valódi működésüket, miközben egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a megfigyelésre – például műholdas erdő- és városfigyelés –, illetve az adatok központosítására. Az eredmény egy olyan rendszer lehet, amelyben a részvételhez digitális azonosítókra, pénzügyi eszközökre és megfelelési kötelezettségekre van szükség, miközben a hibák és visszaélések orvoslása szinte lehetetlenné válik.
A videóban felmerülnek olyan kérdések is, mint a karbonpiac és az új digitális azonosítási rendszerek tényleges célja, a nagypolitika és globális pénzügyi érdekcsoportok szerepe, valamint hogy ezek a fejlesztések miként alakíthatják mindennapi életünket – különösen, ha a rendszer bebetonozódik, és nehézzé válik mindenfajta visszalépés vagy javítás.
