Az emberiség a negyedik ipari forradalom küszöbén áll, amely az új technológiák – például a mesterséges intelligencia, 3D-nyomtatás, robotika, big data és genetika – összeolvadásával alapvetően átalakítja a gazdaságokat és társadalmakat. Ezek az innovációk már most is jelentős hatással vannak az életünkre, a munka világára és arra, hogyan élünk egymással és a városainkban.
Az automatizáció miatt számos munkakör veszélybe kerül, köztük olyanok is, amelyeket korábban kizárólag emberek végezhettek. Különösen a fehérgalléros, jól fizető állások válnak kiszolgáltatottá az algoritmusok fejlődésével szemben. Eközben a szolgáltatások, egészségügy, oktatás vagy akár az újságírás területén is kezdenek megjelenni az önállóan tanuló rendszerek, amelyek képesek adattömegekből új összefüggéseket felismerni, vagy akár komplex döntéseket is meghozni.
Az urbanizáció szintén drámai változásokkal jár: a világ népessége egyre inkább nagyvárosokba összpontosul, ahol a túlzsúfoltság, infrastrukturális hiányosságok és társadalmi egyenlőtlenségek hatalmas kihívásokat okoznak. Rio de Janeiro, Lagos vagy épp New York példái rávilágítanak arra, milyen nehéz megfelelő életminőséget biztosítani a gyorsan növekvő városlakók számára, miközben az innovációs és gazdasági lehetőségek is itt sűrűsödnek.
Az egyenlőtlenség és nemek közötti különbségek kérdése is előtérbe kerül: a világ vezető pozícióiban továbbra is alulreprezentáltak a nők, noha kutatások szerint a gazdaság sokat profitálna a nagyobb nemi egyenlőségből. A skandináv országok jó példát mutatnak a családbarát munkahelyi kultúrával és a tudatos társadalmi intézkedésekkel.
Felszínre kerülnek tehát olyan fontos kérdések, mint: hogyan lehet szociálisan igazságos áttérést elérni a technológia vezérelte gazdaságban? Megmaradnak-e munkahelyek, vagy újakat kell feltalálnunk? Tudnak-e a városok fenntarthatóak és élhetőek maradni? Miként szüntethető meg a nemek közötti szakadék a gazdasági és politikai szférában?
