A beszéd a társadalmi kirekesztés, marginalizáció és diszkrimináció jelenlétét vizsgálja abban a környezetben, ahol a jogrendszer egyik alappillére a méltóság, szabadság, egyenlőség és biztonság. A jelenlegi helyzetet a strukturális egyenlőtlenségek, éhezés, rasszizmus, transzfóbia és nőgyilkosság példáin keresztül mutatja be, felvetve, hogy mennyire képes a törvényi szabályozás a mindennapi élet valós problémáira választ adni.
Fontos kérdésként merül fel, hogyan lehet a jogot valóban hatékony eszközzé tenni a társadalmi igazságosság megteremtésében, és mennyiben felel meg a jogalkalmazás annak az ideálnak, amelyet az alkotmány vagy éppen az egyetemi oktatás hirdet. A beszámoló tanulmányozza a társadalom és intézményei közötti feszültségeket, amikor a jogszabályok alkalmazása társadalmi előítéleteken csúszik el.
Felvetődik a felelősség kérdése is: vajon az akadémiai szféra, az igazságszolgáltatás és a jogi hivatás képviselői milyen szerepet vállalhatnak ebben a változásban. Tovább árnyalja a problémákat, amikor konkrét példákon keresztül mutat rá rendszerszintű visszásságokra – különösen a bíróságok döntéshozatalában és a törvényi szabályozás tényleges érvényesülésében.
Az előadás számos olyan témakört vet fel, mint a személyi jogok érvényesítése, az igazságosabb társadalmi struktúrák kialakítása, a jogászképzés szerepe, a társadalmi beilleszkedés és az autonómia, valamint a demokratikus értékek megőrzésének szükségessége.
