A japán jen értékének változása az elmúlt időszakban számos kérdést vet fel a globális piacok számára. Egy nemrégiben végrehajtott, amerikai részvétellel is zajló beavatkozás a devizapiacon különösen figyelemfelkeltő volt, hiszen három évtizede nem tapasztalhattunk hasonlót. Az elemzők azt feszegetik, hogy miért lett ennyire gyenge a jen, miközben Japán korábban alacsony inflációs, sőt, deflációs környezetben, extrém alacsony kamatokkal igyekezett lendületet adni gazdaságának.
A gyenge jen régebben kedvezett az exportorientált japán cégeknek, de manapság már főként fogyasztói terheket okoz, például drágább importot és inflációt eredményez. Ez a helyzet arra késztette a japán kormányt – különösen a miniszterelnököt, aki korábban ellenezte a kamatemeléseket –, hogy felülvizsgálja gazdaságpolitikai stratégiáját.
Felszínre került egy izgalmas aspektus is: a japán jen, mint kedvelt finanszírozási eszköz a nemzetközi befektetők körében. Az alacsony kamatok miatt sokan japán jenben vettek fel hitelt, hogy aztán magasabb hozamú eszközökbe fektessenek, különösen amerikai államkötvényekbe. Japán így a világ legnagyobb amerikai állampapír-tulajdonosa lett, ami extra kockázatot csempész a rendszerbe.
A beszélgetés középpontjában az a kérdés áll, hogy a globális pénzügyi rendszer mennyire sérülékeny a japán valutapolitika és a „carry trade” visszafordulása miatt. Felmerül, hogy mi történik, ha Japán egyszerre nagy mennyiségben kezd elállni amerikai államkötvényeitől, vagy ha a magasabb japán kamatok miatt megfordulnak a nemzetközi pénzáramlások. Ezek a témák hatással lehetnek a tőzsdei folyamatokra és a világ gazdasági stabilitására is.
