Az emberiség folyamatosan keresi a gyökereit a világegyetemben: hogyan keletkeztek az első csillagok, amelyek lehetővé tették a későbbi bolygók – és így az élet – létrejöttét? Felmerül a kérdés, milyen elemekkel rendelkeztek ezek az ősi csillagok, és miként járultak hozzá a kozmikus evolúcióhoz.
Naprendszerünk főként hidrogénből és héliumból áll, de szinte minden más elem csillagmagokban született, nukleáris fúzió során. Az asztrofizikusok több generációra osztják a csillagokat aszerint, hogy mennyi nehéz elemet tartalmaznak. A legősibb, minden eddiginél „tisztább” csillagok nyomát vadásszák a csillagászok világszerte. Ezek a titokzatos „populáció 3” csillagok, amelyekben csak az Ősrobbanásban képződött elemek vannak jelen, egyelőre elméleti elképzelésnek számítanak – vajon ráakadhatunk a nyomukra?
A James Webb űrteleszkóp új lehetőségeket nyitott meg a kutatásban: infravörös tartományban képes érzékelni a legtávolabbi, hajdani galaxisokból érkező fényt, amelynek hullámhossza az ősrobbanás óta eltelt idő alatt megnyúlt. A gravitációs lencse-hatás segítségével mindeddig láthatatlan galaxisokat is felfedezhetünk, és ezekben keresik azokat a csillagokat, amelyek teljesen mentesek a nehezebb kémiai elemek jelenlététől.
Felmerül azonban, hogy a megfigyelt fény egy részéért nem egy csillag, hanem akár egy gázfelhő lehet a felelős. Milyen folyamatok vezethettek oda, hogy ezek az első csillagok csak nagytömegűek lehettek? Milyen bizonytalan tényezők nehezítik a közvetlen bizonyítást? Bár izgalmas eredmény született, egyelőre több a kérdés, mint a válasz.
