Szardínia szigetén gyakorlatilag mindennapos jókívánság, hogy valaki 100 évig éljen. Az 1990-es évek végén kutatók ténylegesen felmérték, hogy hányan élték meg a századik születésnapjukat, és ezek az eredmények az egész világ figyelmét felkeltették, hiszen úgy tűnt, vannak olyan helyek, ahol különösen sok a matuzsálemi korú ember. Ezeket a területeket kezdték el később „Blue Zone”-nak hívni, és számos tudományos és egészségügyi diskurzus indult arról, vajon tényleg léteznek-e ilyen különleges vidékek.
A témában vizsgálták, hogy genetikai különbségek, sajátos életmódbeli szokások vagy külső, környezeti tényezők járulnak-e hozzá a kiemelkedően magas életkorhoz. Kiderült, hogy a kedvező gének csak részben magyarázzák ezt a jelenséget, míg a mindennapi szokások, mint a társadalmi kapcsolatok, étkezési szokások vagy a stressz kezelése, szintén szerepet játszhatnak. Ugyanakkor egyes kutatók szkeptikusak az adatok megbízhatóságát illetően, hiszen több helyen is hiányos vagy pontatlan a népességi nyilvántartás, ami torzíthatja a statisztikákat.
A Blue Zone koncepció egyben üzleti modellé is vált: életmód-tanácsadók, termékek és könyvek jelentek meg, a hosszú élet titkait ígérve, miközben folytatódik a tudományos vita arról, hogy pontosan mi teszi egyes régiókat különlegessé. Ellenvélemények is felmerültek, miszerint ezek a zónák nem is valódiak, csupán a rossz adminisztráció vagy csalárd bejelentések következményei.
A videó a témában felmerülő társadalmi, tudományos és gazdasági kérdéseket érinti, valamint rávilágít azokra az ellentmondásokra, hogy mennyire tudományosan megalapozottak a Blue Zone-okkal kapcsolatos állítások. Felmerül az is, hogy világméretű, egyenlőbb egészségügyi és szociális feltételek hatására lehetne igazán emelni az átlagéletkort – függetlenül attól, hogy ki hol él.
