Az alkotás humoros és nosztalgikus megközelítésből vizsgálja a horrorvideójátékok történetét. Az elbeszélő saját félelmei és élményei mentén járja végig a műfaj fejlődésének mérföldköveit, miközben a játékos szubjektív érzéseire is fókuszál.
Felvetődik, hogy mi tesz egy játékot valóban horrorrá: önmagában a sötét és ijesztő látványvilág, vagy inkább az a mód, ahogyan a játék félelmet generál a játékosban? Olyan kulcskérdések kerülnek elő, mint például a játékmechanikák (tankirányítás, korlátozott erőforrások) szerepe a feszültség megteremtésében.
Történeti áttekintést kapunk a műfaj klasszikusairól, az első kísérletektől (Magnavox Odyssey Haunted House, Atari 2600-as címek) a zsáner meghatározó címéig (Alone in the Dark, Resident Evil, Silent Hill), és szó esik azok evolúciójáról, valamint az akcióorientált megközelítés térnyeréséről a 2000-es években.
A videó többször kitér azokra a változásokra, amelyek a horrorjátékokat a tömegízlés, illetve az indie fejlesztések felé vitték. Megjelenik a kérdés: visszahozható-e a klasszikus horrorélmény, vagy elkerülhetetlen az akció és a modern játékmechanikák dominanciája?
Az elbeszélés során felbukkannak olyan személyes dilemmák is, hogy miért keresnek sokan félelmetes élményeket, és hogyan lehet ezekkel a félelmekkel megbirkózni vagy akár felhasználni őket önismeret céljából.
