A kompaktlemezek aranykorába, az 1980-as évek végére és 1990-es évek elejére utazunk vissza, amikor a Sony piacra dobta első hordozható CD-lejátszóját, majd olyan fontos modelleket, mint az 1992-es D515-öt. Fő hangsúlyt kap az elektronikus ütésvédelmet (ESP) biztosító technológia, amely RAM-puffert használva akadályozta meg, hogy a zene kihagyjon rázkódás esetén.
Sokakban felmerült a kérdés: vajon a CD-lejátszók, amikor ESP-t használnak, tömörítik-e az audio jelet, és ez mennyire befolyásolja a hangminőséget? Ezt a kérdést boncolgatja a videó, beleásva magát különböző modellek – például a D515, D375 vagy DEJ1000 – felépítésébe, alkatrészeibe, és vizsgálja, mikor, milyen típusú (veszteséges vagy veszteségmentes) kódolás történik.
A részletes műszaki háttér ismertetése közben a szerző felfedi, hogyan működik egyes RAM- és vezérlőchipek együttműködése, milyen tömörítési módszereket (mint például az ADPCM) alkalmaznak, és hol jelenik meg mindez akár konkurens márkák – Panasonic, Philips – megoldásaiban is.
Végül sorra kerül az is, hogyan alakultak át ezek a technológiák az évek során: mit jelentett az ESP, mi az a „G protection”, és hogyan játszott szerepet mindebben a memóriaárak csökkenése vagy a piaci igények változása.
