Évezredeken keresztül a Hold nemcsak megvilágította az éjszakai égboltot, hanem inspirálta mitológiánkat, és hozzájárult bolygónk fejlődéséhez. Ritmusaink, árapályunk és éghajlatunk alakulásában is kulcsszerepet játszott – mégis eredetének valódi története hosszú időn át rejtély maradt.
A 20. század közepén három elmélet versengett arról, hogyan születhetett meg kísérőnk: egyesek szerint a Földből szakadt ki, mások szerint a Naprendszerben sodródó testként csapódott be, vagy éppen a Földdel együtt formálódott. Hogy kiderüljön az igazság, a Szovjetunió és az Egyesült Államok versenybe kezdett a Hold meghódításáért: szondákat és embereket indítottak, hogy adatokat gyűjtsenek, és kőzetmintákat hozzanak vissza.
Az Apollo-program asztronautái hatalmas tudományos kincsre leltek, amikor különböző korú és összetételű kőzeteket gyűjtöttek a Hold felszínéről. Ezek az anyagok betekintést nyújtanak a Hold korai történetébe: hatalmas vulkanizmus, óriási becsapódások, aszimmetrikus felszíni különbségek. Egy különös kapcsolódás is felsejlik: a holdkőzetek vegyi összetétele feltűnően hasonlít a földünkéhez.
Az újabb kutatások további titkokat feszegetnek, például hogyan keletkeztek a Hold sötét tengerei, vagy honnan származik a vízjég az árnyékos kráterekben. Milyen szerepe lehetett egy Mars-méretű testnek a Hold megszületésében, és vajon volt-e egy második, kisebb hold is, amely később összeolvadt a mainkkal? Az egyre fejlettebb űrmissziók újabb és újabb rétegeket tárnak fel bolygónk hűséges társának múltjából.
