Az 1700-as évek végén Anton Mesmer a mágneses fluidum elméletével kápráztatta el Európát. A korabeli tudósok, köztük XVI. Lajos francia király megbízásából egy kutatócsoport vizsgálta meg módszereit. Érdekes, hogy ezek a vizsgálatok vezettek az első vak placebo-kísérlethez, amely megkérdőjelezte Mesmer terápiáinak tudományos alaposságát.
Több évtizeddel később James Braid skót sebész új megközelítést alakított ki, amely a hipnotizmus elnevezést kapta, és már a mágneses elemek nélkül működött. Felmerül a kérdés, mi a valóság és mi az illúzió a hipnózis körül. A színpadi hipnózis esetében a társadalmi nyomás és a kísérleti helyzet hatása összemosódhat a valódi hipnotikus állapottal.
Az orvosi gyakorlatban a hipnózis teljesen más formában jelenik meg, ahol a hangsúly a tudatos javaslatokon van. Ezek a javaslatok erőteljesen befolyásolhatják a páciensek kezeléshez kapcsolódó élményeit. Elgondolkodtató, hogy egyesek miért sokkal fogékonyabbak a hipnózisra, míg másokra alig hat.
Neurológiai vizsgálatok szerint a hipnotikus javaslatok valóban képesek megváltoztatni az agyi aktivitást, és ez nem egyszerűen képzelgés eredménye. Az is kérdéses, hogy a hipnózis mennyire hatásos bizonyos betegségek esetén, illetve segíthet-e a fájdalomcsillapításban, a memória javításában vagy éppen a dohányzásról való leszokásban.
