Képzeld el, hogy a hifi evolúciója nemcsak technológiai váltásokat, hanem egy komplett méretforradalmat is jelentett. A múltban a hifi a nappali ékessége volt: egy óriási, nehéz doboz, amely a lakás központi elemévé vált. Az ötvenes és hatvanas években ezek a szekrényméretű rendszerek státuszszimbólumok voltak, legendás márkák – például Magnavox és Zenith – gondoskodtak a dizájnról és a minőségről.
Később eljött a különálló komponensek kora: a Marantz, Pioneer és Yamaha versengett a vásárlók kegyeiért egyre nagyobb és erősebb erősítőkkel. Ezek a „szörnyetegek” új szintre emelték a teljesítményt, de cserébe a tulajdonos gerincét is jobban igénybe vették. A méret azonban presztízskérdés maradt: minél nagyobb a berendezés, annál menőbb a tulajdonos – tartották sokáig.
Az idő azonban változást hozott az audiotechnikában is. Az erősítők és rendszerek elkezdtek zsugorodni, köszönhetően többek között a D-osztályú technológiáknak, az okosabb áramköröknek és az egyre kreatívabb mérnöki megoldásoknak. Egyre több kisebb, kompakt rendszert találunk, amelyek szinte már router méretűek, mégis prémium teljesítményt nyújtanak.
Ez a méretcsökkenés új kérdéseket vet fel: vajon lehet-e komolyan venni ezeket a tenyérnyi eszközöket? El tudják-e érni azt a hangminőséget, amit korábban csak a monstrumoktól várhattunk? Mit jelent ma a hifi élmény, amikor a nappalit már nem egy egész rack foglalja el, és egyetlen doboz is elég lehet a zenéhez, okosfunkciókkal és streaming lehetőségekkel?
