A hidrogén, mint a világegyetem legkisebb és leggyakoribb eleme, központi szerepet játszik az energiatermelésben, akár a csillagokról, akár a Föld jövőjéről van szó. Mivel rendkívül sok energiát képes felszabadítani, egyszerre válhat az emberiség legnagyobb reményévé, de potenciális veszélyforrássá is.
A hidrogénhez kapcsolódik az emberiség egyik legnagyobb tudományos felfedezése: Cecilia Payne-Gaposchkin kutatásai bizonyították, hogy a csillagok túlnyomórészt hidrogénből állnak, és a Nap valójában egy hatalmas fúziós reaktor. Ez a tudás vezetett el az első hidrogénbomba kifejlesztéséhez, amely minden eddiginél pusztítóbb fegyvert eredményezett.
Az energiaforrásként történő alkalmazása azonban új lehetőségeket rejt magában. A fúziós energiatermelés, amely a csillagok működését másolja, még mindig sok akadályba ütközik, bár nemzetközi projektek, mint a franciaországi ITER, már dolgoznak ezen. Eközben a hidrogén alternatív megoldás lehet a fosszilis tüzelőanyagok kiváltására, mivel elégetésekor csak vízgőz keletkezik, így jelentősen csökkentheti a károsanyag-kibocsátást.
Az előállítása azonban jelenleg nagyrészt fosszilis energiahordozókra épül, ezért valódi karbonmentessége csak a „zöld hidrogén” elterjedésével valósulhat meg. Gazdasági és technológiai kérdések is felmerülnek: problémát okoz a hidrogén energiasűrűsége, valamint a tárolás és szállítás hatékonysága. Felmerül az ötlet, hogy a megtermelt energia egy részét alumíniumban raktározzuk el, majd szükség esetén hidrogénné alakítsuk vissza.
Számos ország már épít hidrogén-töltőállomásokat, vizsgálják a hidrogén meghajtású járművek és repülőgépek lehetőségeit, miközben a bolygó energiaátmenetének sorsát alapvetően befolyásolhatja, hogy sikerül-e valóban fenntartható módon előállítani és tárolni ezt az ígéretes elemet.
